A szén-monoxid-mérgezés az egyik leggyakoribb háztartási baleset, a probléma hátterében legtöbbször a helytelenül használt tüzelőberendezés, kémény, kályha, kandalló, gázsütő, gázszárító, gázkazán, gáz vízmelegítő áll. Emellett a baj forrása a szabálytalan kivitelezés, az időszakos ellenőrzés és karbantartás elmulasztása, vagy a szellőző elemek lezárása volt.
A hibás készülékek működése miatti tökéletlen égés során mérgező gáz szabadul fel, amely azért különösen veszélyes, mert színtelen, szagtalan, a levegőnél alig könnyebb, nem irritáló, ugyanakkor megakadályozza, hogy a vér megfelelő mennyiségű oxigént szállítson, ezért másodpercek alatt eszméletvesztést okozhat.
Idén eddig 595 szén-monoxidos esethez riasztották a tűzoltókat, az érintett ingatlanok 80 százalékában volt érzékelő. Az esetek során összesen 6 ember vesztette életét, 183-an sérültek meg.
A katasztrófavédelem évek óta kampányol azért, hogy minél több otthonba kerüljön szén-monoxid-érzékelő. Ezekkel a viszonylag kis befektetéssel beszerezhető berendezésekkel – elenyésző fenntartási költségek mellett – öt-hét évre biztonságosabbá tehetőek a lakások.
Ennyi idő elteltével azonban le kell az eszközöket cserélni. A szakemberek rendre arra is felhívják a figyelmet, hogy nem mindegyik készülék alkalmas arra, amire hirdetik, ezért időről-időre megvizsgáltatják a szén-monoxid-érzékelőket, az így szerzett tapasztalatokat pedig a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság közzéteszi honlapján.
Legutóbb szeptember tizennyolcadikán frissültek a listák, ennek alapján az úgynevezett pozitív lista, vagyis a megbízhatóan működő berendezések felsorolása huszonkilenc, a nem megfelelő készülékeké harminckét eszközt tartalmaz.
A hazánkban használható szén-monoxid-érzékelők elektrokémiai elven működnek: egy, a szén-monoxidot elnyelni képes vegyi anyag – a szén-monoxid megkötött mennyiségétől függően – megváltoztatja fizikai jellemzőit, amelyet elektronikusan mérve a készülék veszély esetén fény- és hangjelzéssel riaszt.
(Forrás: Szőke Péter/BM OKF, ZMKI)
