Elhunyt Pelé, a „Fekete Gyöngyszem”

1960. május 8-án készített felvétel Peléről, aki a nemzeti olimpiai bizottságok szavazása alapján elnyerte az évszázad sportolója címet. Az Olympic Review című NOB-kiadvány voksolásán éppen a brazil futball-legenda volt az egyetlen az első öt helyezett között, aki sosem vett részt ötkarikás játékokon. A háromszoros világbajnok Pelé után Muhammad Ali ökölvívó, Carl Lewis atléta, Michael Jordan kosárlabdázó és Mark Spitz úszó következik a sorban (Fotó: MTI/EPA)

Rövid kórházi kezelést követően 82 éves korában elhunyt Pelé, a futballtörténelem egyetlen háromszoros világbajnok játékosa, minden idők egyik legjobb labdarúgója.

Pelé az elmúlt években többször szorult kórházi kezelésre, és csípőproblémái miatt már nehezen járt, ezért ritkán mutatkozott nyilvánosan, de a közösségi médián keresztül rendszeresen tartotta a kapcsolatot rajongóival.

2021 szeptemberében vastagbélrákkal műtötték, a beavatkozás után intenzív osztályon is ápolták, végül szeptember 30-án engedték ki a kórházból, azóta rendszeresen kemoterápiás kezeléseket kapott. 2022 novemberének végén ismét kórházba került, ezúttal általános rosszullét és puffadás miatt.

Már akkor lehetett olyan híreket hallani, hogy szívproblémákkal küzd, illetve, hogy a kemoterápiás kezelések sem hozzák a várt eredményeket. December 3-án már arról érkeztek hírek, hogy a brazil legenda állapota rosszabbodott, és átszállították a Sao Pauló-i Albert Einstein Kórház egy olyan részlegébe, ahol a halálos kórral küzdő, végstádiumú betegeket ápolják.

Kely Nascimento csütörtökön Instagram-oldalán rövid bejegyzésben közölte, hogy édesapja – az évek óta különböző betegségekkel küzdő Edson Arantes do Nascimento – elhunyt.

„Végtelenül szeretünk, nyugodj békében!”

– írta.

Pelé Edson Arantes do Nascimento néven, Brazília délkeleti részén, Minas Gerais szövetségi állam Três Corações nevű kisvárosában látta meg a napvilágot 1940. október 23-án. Szülei az amerikai feltaláló, Thomas Edison után nevezték el Edsonnak, tudatosan kihagyva az „i” betűt, ám mivel a születési anyakönyvi kivonatába tévesen Edisonként jegyezték be, így több hivatalos iratában is így szerepelt, nem pedig a valójában használt nevén, Edsonként.

Becenevét, melyen később az egész világ megismerte, gyerekkori kedvenc játékosa, a Vasco da Gama kapusa, Bilé után kapta, akinek a nevét „Pelé”-ként ejtette ki, így aztán idővel mindenki így szólította a kis Edsont, aki sokáig nem szerette új nevét, később azonban megbarátkozott vele.

Édesapja, Dondinho is tehetséges futballista volt, de egy sérülés miatt korán abba kellett hagynia a játékot, a foci iránti szenvedélyét viszont sikerült átadnia fiának, akinek a sportág alapjait is ő tanította meg.

Pelé családja nagy szegénységben élt, így a fiú csak rongylabdával, papírral kitömött zoknival futballozhatott társaival az utcákon. Elképesztő tehetsége már nagyon fiatalon megmutatkozott, 13 évesen szerződtette a Bauru csapata, amellyel megnyerte Sao Paulo állam ifjúsági bajnokságát.

A teremfoci kiváló alapokat adott neki
Körülbelül ebben az időszakban kezdett népszerűvé válni a térségben a teremfoci, a mai futsal szakág őse, Pelé pedig ebben is kiemelkedően ügyesnek bizonyult, elmondása szerint rengeteget fejlődött ezeken a meccseken, mivel más készségek kerülnek benne előtérbe a nagypályás labdarúgáshoz képest.

Visszaemlékezve kiemelte, hogy a teremfocinak köszönhetően tanult meg gyorsan gondolkodni és dönteni a pályán, és az is nagyban segítette a fejlődését, hogy itt idősebbek, gyakran felnőttek ellen játszhatott. 14 évesen részt vett egy tornán, amelyre előzetesen a fiatal kora miatt nem akarták nevezni, de mégis lehetőséget kapott, végül 14 vagy 15 góllal gólkirály lett. „Ez akkor óriási önbizalmat adott, megtanultam, hogy semmitől sem kell félnem” – idézte fel később.

Egy évvel később Waldemar de Brito, a Bauru edzője segített neki, hogy próbajátékra mehessen a Santoshoz. Az ifjú Pelé igen jó benyomást tett a Santos akkori trénerére, így rögvest szerződést is kapott a klubnál.  1956 szeptemberében, egy bő hónappal 16. születésnapja előtt játszotta első bajnoki mérkőzését, a Corinthians elleni 7-1-es sikerből mindjárt négy találattal vette ki a részét.

A következő évben gólkirályi címet szerzett, és a brazil válogatottba is meghívót kapott. A címeres mezt 1957. július 7-én, Argentína ellen öltötte magára először, és bár a meccset 2-1-re elvesztették, a brazil gólt ő szerezte.

Csodagyerekből világsztár
A köztudatba az 1958-as svédországi világbajnokságon robbant be. A negyeddöntőben Wales ellen rúgta első vb-gólját, ezzel a világbajnokságok történetének legfiatalabb gólszerzője lett. A franciák ellen mesterhármast ért el, a döntőben kettőt vágott a svédeknek, az egyiket ráadásul pimasz esernyőcsel után.

A torna után több gazdag európai sztárklub is szerette volna megszerezni az ifjú brazil zsenit: a Juventus, a Real Madrid és a Manchester United is hiába kilincselt érte, az Internek ugyan sikerült aláírni egy szerződést, ezt azonban a Santos elnöke végül összetépette az olasz klub fejével, Angelo Morattival, miután a Santos drukkerei a transzfer hírére fellázadtak. A brazil kormány egyedülálló megoldással érte el, hogy Pelé ne igazolhasson külföldre: 1961-ben nemzeti kincsnek nyilvánították

Másodszor is a világ tetején
Az 1962-es chilei vb-re már a világ legjobb játékosaként érkezett. Az első meccsen, Mexikó ellen gólpasszt adott, majd maga is betalált, ezzel nyert 2-0-ra a Selecao. Második mérkőzésükön Csehszlovákia volt az ellenfél, itt Pelé megsérült, és a torna hátralevő részén már nem is léphetett pályára, a brazil csapat Garrincha vezetésével azonban így is megnyerte a Mundialt, ezzel Pelé másodszor is világbajnok lett.

Chilében nem sikerült
Négy év múlva az angliai vb hasonlóan pechesen indult számára: bár szabadrúgásból gólt ért el az első csoporttalálkozón, a bolgár védők nem válogattak az eszközökben annak érdekében, hogy megállítsák. Végül addig rugdosták, amíg megsérült, így a Magyarország elleni összecsapást ki kellett hagynia, amelyet végül a mieink nyertek remek játékkal 3-1-re.

A portugálok elleni sorsdöntő ütközetre már visszatért a „Fekete Gyöngyszem”, de megint rendesen faragták az ellenfél játékosai, Joao Moraist ki is kellett volna állítani egy szabálytalan megmozdulásért, George McCabe bíró azonban nem adott piros lapot a luzitán hátvédnek. Pelé a szabálytalanság után erősen sántítva tudott csak közlekedni, de nem volt lehetőség cserére, ezért kénytelen volt a pályán maradni. A brazilok újfent kikaptak, ezzel a csoportból sem jutottak tovább, Pelé pedig megfogadta, hogy többet nem szerepel világbajnokságon.

Történelmi triplázás
Szerencsére később meggondolta magát és visszatért, nem is akárhogyan: 1970-ben Mexikóban végig parádésan futballozott, vezére volt a csapatnak, a 4-1-re megnyert döntőben egy gólt lőtt az olaszoknak, és a sportág történetének első – és máig egyetlen – háromszoros világbajnok játékosa lett.

Utolsó válogatott meccsét 1971-ben a riói Maracana Stadionban játszotta, a 200 ezres közönség síri csöndben figyelte, amint a 10-es számú mezt egy tízéves kisfiúnak adja át.

A Santost 1974-ig erősítette, 1956 és 1971 között összesen ötször nyerte meg velük a brazil bajnokságot, tízszeres gólkirály volt hazájában. A nemzetközi klubkupákban is szép sikereket ért el: 1962-ben és 1963 is győzelemre vezette csapatát mind a Libertadores Kupában, mind az Interkontinentális kupában, előbbi sorozatban egyszer, utóbbiban kétszer szerzett gólkirályi címet.

Az 1974-es szezon végeztével visszavonult a játéktól, de időnként pályára lépett a Santos meccsein.

A Király az Egyesült Államokat is meghódította
Egy évvel később igent mondott majd a New York-i Cosmos mesés ajánlatára. Az amerikai csapat akkor csillagászatinak számító bért, 2,8 millió eurót adott neki, amivel Pelé a világ legjobban fizetett sportolója lett. Tény, hogy nem sajnálták a pénzt a Cosmosnál, de befektetésük megtérült: amellett, hogy az öregedő brazil csillag 1977-ben győzelemre vezette a gárdát a bajnokságban, addig soha nem látott érdeklődést generált a futball iránt az Egyesült Államokban.

Tízezrek kezdtek meccsekre járni, hogy láthassák élőben a legendát, az elkövetkezendő néhány évben pedig olyan ikonikus klasszisok igazoltak az amerikai ligába a példáját követve, mint Franz Beckenbauer, Carlos Alberto vagy Johan Cruyff.

Utolsó mérkőzésén a Cosmos a Santos ellen lépett pályára, az első félidőben az amerikai, a másodikban a brazil csapat színeiben szerepelt. A meccset a Cosmos nyerte 2-1-re, Pelé gyönyörű gólt lőtt szabadrúgásból, a közönség soraiban pedig ott volt többek között Muhammad Ali és Bobby Moore is. A második félidőben esni kezdett az eső, erről az egyik brazil lap másnap úgy írt, hogy „még az ég is zokogott” a hazájában nemes egyszerűséggel csak Királyként emlegetett zseni búcsújakor.

Pelé 1363 mérkőzésén 1281 (más számítások szerint 1284) gólt szerzett, amivel bekerült a Guinness-rekordok könyvébe. Mérkőzésenkénti gólátlaga már-már hihetetlen 0,93 volt, 1958-ban Sao Paulo állam bajnokságában egy szezon alatt 139 gólt lőtt.

111 (szigorúbb elvek szerint 92) válogatottsága alkalmával 97 (77) alkalommal talált a hálóba. Pályafutásának ezredik, gólját 1969. november 19-én büntetőből szerezte. A mérkőzés ekkor félbeszakadt, az ünneplő tömeg a vállán vitte le a pályáról, a brazil posta pedig bélyeggel emlékezett meg a jeles mérföldkőről.

A játék minden elemében kiemelkedőt nyújtott
Elképesztő sokoldalúsága tette minden idők egyik legkitűnőbb futballistájává: mindkét lábával egyformán jól lőtt, páratlan cselezőkészségének és improvizációs képességének köszönhetően az ellenfél védői sosem tudhatták, mire számíthatnak tőle. A maga 173 centiméterével ugyan nem számított magasnak, de atletikusságával és remek helyezkedésével, ütemérzékével ellensúlyozta a termetéből adódó hátrányát és a fejpárbajoknál is komoly gondot okozott az őt semlegesíteni próbáló bekkeknek.

Tökéletesen látott a pályán, hajszálpontos passzai és magas játékintelligenciája révén nemcsak a gólszerzésből, de a támadások szervezéséből is rendre kivette a részét. Sőt, még akkor sem jött zavarba, ha be kellett állnia a kapuba: egy 1964-es meccsen Pelé három lőtt gólnál járt, amikor kiállították csapata kapusát, akit aztán ő váltott, végül több szép védést bemutatva, kapott gól nélkül zárta az összecsapást.

Miniszterség, szobrok, díjeső
Visszavonulása után a civil életben is megtalálta a helyét Üzletemberként jól boldogult, 1994 és 1998 között pedig Brazília sportminisztere volt. Határtalan népszerűségét jól mutatja, hogy Sao Paulóban már 1966-ban felavatták a szobrát, s amikor 1967-ben a polgárháború sújtotta Nigériában játszott bemutató mérkőzést, a szemben álló felek aznapra tűzszünetet hirdettek.

Ő az első sportoló, akit az UNESCO tiszteletbeli nagykövetévé nevezett ki, 1999-ben életművéért megkapta a Laureus Sportdíjat, vagyis a sport Oscar-díját, 2000-ben a nemzetközi szövetség, a FIFA Diego Maradonával együtt az évszázad játékosának választotta.

A filmvásznon is bizonyított
Nagy siker volt emlékirata is, több dokumentumfilmben és játékfilmben szerepelt, leghíresebb alakítását a Magyarországon forgatott Menekülés a győzelembe (1981) című filmben nyújtotta Sylvester Stallone és Michael Caine oldalán.

2016-ban amerikai játékfilm készült életéről, amelynek egyik producere volt és egy pillanatra ő is feltűnt benne. Több dalt is komponált, teljes egészében ő szerezte a róla szóló Pelé című 1977-es dokumentumfilm zenéjét.

Hírnevét szívesen állította jótékonysági célok szolgálatába, alapítványai dollármilliókat gyűjtöttek szegény gyermekek javára. 2008 októbere óta hivatalosan is nyugdíjas volt. Kétszer nősült, házasságaiból és azon kívüli kapcsolataiból összesen hét gyermeke született.

(Forrás: hirado.hu)