Az autizmus nem csapás, hanem lehetőség

(A kép forrása: kidsnews.com)

Világszerte tízmilliókat érint, és minden századik ember küzd autizmus spektrumzavarral. Április 2-án az Autizmus Világnapján különleges, saját családjáról szóló könyvével szeretné felhívni a figyelmet az autizmussal élőkre Lohonyai Dóra író. Az ENSZ 2007-es határozata óta nemzetközileg április 2-án tartják az autizmus világnapját. Az ünnep célja, hogy ezen a napon a figyelem az autizmusra, az autizmussal élők hétköznapjaira irányuljon, segítve ezzel a megértést, elfogadást. Nem véletlen, hogy erre a napra időzítette második könyvének, a Csapások és szárnycsapások hivatalos megjelenését is a szerző.

A Karmaváltás, Fél év Indiában egyedül három gyerekkel és az autizmussal című sikerkönyv szerzőjének második könyve naplóregény formájában íródott, amelynek különlegessége, hogy felváltva szólaltatja meg az anyát és a három gyermeket. Az első két gyermek elbeszélése által belepillanthatunk az autisták nézőpontjába, a harmadik gyermek monológja pedig rávilágít, milyen az élet két autista testvéreként, egyedül nem autista gyermekként, kisebbségben. Az édesanya tollából kiderül, min ment keresztül ő maga. Mint mondja, sokat habozott azon, közkinccsé tegye-e a család történetét.

„Azt gondolom, nem elvárható az emberektől, hogy együttérezzenek valamivel, amit nem ismernek, amiről tudomásuk sincs. Sajnos most a covid miatt kevés az esemény az Autizmus Világnapján, ezért is szerettem volna április elejére időzíteni a második könyvem megjelenését. A cél egyértelműen, hogy felhívjuk a figyelmet erre az egyre terjedő, rejtélyes jelenségre, melyre még nincs megoldás” – kezdte Lohonyai Dóra.

„Évekig haboztam, mert úgy éreztem, nem akarom az életünket kiteregetni. Aztán a Karmaváltás című könyvem hozta a fordulatot, mely eleinte egy blognak indult családtagoknak és barátoknak. És amikor futótűzként terjedt a blog minden hirdetés nélkül, ott jöttem rá, hogy az embereket érdekelheti a mi történetünk. A szokásos megvetés (’furcsák a gyerekei’, ’neveletlenek’) és ítélkezés helyett együttérzést kaptam, kaptunk. És rájöttem, azáltal hogy nyíltan felvállalom magunkat, a történetünket, nem kibeszélem magunkat, hanem segítek a gyerekeimnek és az egyre nagyobb számban születő autistáknak a hosszú távú társadalmi beilleszkedésben, abban, hogy az emberek jobban elfogadják a másságukat” – fogalmazott.

Hangvétele pozitív és előre tekintő, néhol humoros. Mivel az író az autizmusra lehetőségként tekint, megmutatja, hogyan lehet nehezített pályán is megtalálni a boldogságot a nézőpontváltáson és a hálán keresztül.

„A könyvet mindenkinek ajánlom, de elsősorban az autizmusban nem érintett embereknek. Szeretném, hogy a világ megértse, milyen bonyolult is az autizmus, mert minden eset más és mert már majdnem századik ember autista és nincs testi tünete, tehát elsőre nem látszik miért viselkedik annyira másként, gyakran polgárpukkasztó módon” – tette hozzá Lohonyai Dóra, aki úgy véli, minden, ami történik velünk, okkal történik és egy lehetőség a tanulásra.

(Forrás: kidsnews.hu)