Berregnek a nagy szarvasbogarak

A szarvasbogár ezekben a hetekben rajzik (A kép forrása: Pixabay)

Az esetenként 10 centiméteres, „agancsos” bogarak első ránézésre talán kicsit riasztóak, de az emberre teljesen veszélytelenek. A hazánkban védett nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) tölgyerdeink legemblematikusabb és egyben a vén kontinens legnagyobb termetű bogárfaja, amelyre látványos ivari kétalakúság (szexuális dimorfizmus) jellemző.

Míg a szarvasagancshoz hasonló rágókkal rendelkező, fejük hátulsó részén kiszélesedő, taréjszerű harántlécet viselő hímek testhossza 30-100 mm, addig a „normális” rágókkal felvértezett nőstényeké csupán 25-50 mm. Utóbbiak főkét elhalt vagy beteg tölgyfák, illetve korhadó -tuskók közelében ássák a talajba petéiket. A kikelő lárvák eleinte hajszálgyökerekkel, később elhalt gyökerekkel táplálkoznak.

(A kép forrása: Pixabay)

Fejlődésük hosszú ideig, 3-5 évig tart. A bábozódásra készen álló - akár 110 mm-es testhosszt is elérő - lárvák nyár végén talajszemcsékből és apró fadarabkákból készítik el bábkamráikat. Föld alatti rejtekükben bebábozódnak, majd még a tél folyamán kifejlett rovarrá, azaz imágóvá alakulnak, amelyek csak a következő év májusában vagy júniusában bújnak elő a talajból. Az imágók a fák sérüléseiből kifolyó nedveket nyalogatják.

Sajátosan zúgó repülésüknek általában alkonyatkor lehetünk szem- és fültanúi. A nőstényekért vívott küzdelmek sora, a párkeresés és a párzás felemészti a hímek energiáit, ezért hamar elpusztulnak.

Az augusztus megélése a nőstények privilégiuma, hiszen nekik még alkalmas helyet kell keresni a petelerakásra, ezután ők is örök létre szenderülnek.

(Forrás: Turista magazin)