Érik a szőlő: így szüreteltek dédnagyszüleink

(Fotó: Fortepan/Buzás Balázs, 1930)

A szüret szó eredetileg a szőlő borrá alakításának részfolyamatára, a szűrésre utal. Komoly hagyománya van hazánkban: bár manapság inkább családi program, régen a szüret társas eseménynek számított, egy egész közösség kiemelten jelentős, közösen végzett tevékenysége volt.

A napokban a veol.hu összegyűjtött egy képalbumot a régi idők szüreteiről, most mi is idevarázsoljuk a semmihez sem fogható szüreti hangulatot a Fortepan segítségével.

(Fotó: Fortepan/Mészáros Zoltán, 1959)

Hagyományosan először riogattak, vagy lövésekkel keltettek zajt, ezután indulhatott a szüret. A lányok, asszonyok dolga volt a szedés. Vödörbe, kosárba, kézi puttonyba szedték szőlőmetsző késsel (kacorral) a szőlőt. Mikor az edényük megtelt, szóltak a legényeknek, s az általuk leszüretelt szőlőt a férfiak gyűjtötték össze puttonyba.

(Fotó: Fortepan/Bauer Sándor, 1962)

A begyűjtött szőlő a présházhoz került. Préselés előtt összezúzták a szemeket, ezt régen taposva csinálták, később darálóval. Ezután kezdődhetett a borkészítés. A szőlő és a présházak között nem ritkán ló vontatta szekerekkel szállították a gyümölcsöt, a kocsik egész nap ingáztak a szőlőskertek és a présházak között. Voltak helyek, ahol nem vitték présházig a szőlőt, hanem a sorok végén egyből taposták, darálták.

(Fotó: Fortepan/ Bauer Sándor, 1965)

A szüret mindig jó hangulatban telt. Jellemző volt a tréfálkozás, az éneklés, a hangoskodás. Utána azonban valódi ünneppé alakult a nap, hiszen a szüretet hagyományosan szüreti mulatság zárta. Bortermő vidékeken nagyobb szabású mulatságokat, szüreti felvonulásokat rendeztek.

(Forrás: Sokszínű Világ)