Összeomlik a civilizációnk?

Dr. Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora volt a NagyON Kanizsa Polgári Est programsorozatának legutóbbi vendége (Fotó: Gergely Szilárd)

Visszajutunk néhány évtized múlva az ipari forradalom előtti időszakba? Megoldást jelent-e a dekarbonizáció? Meddig elég a fosszilis energia-készlet? A zöld politika illúziókat kerget? Ezekre a kérdésekre is rávilágított előadásában dr. Gelencsér András akadémikus, a Pannon Egyetem rektora, aki a NagyON Kanizsa Egyesület Polgári Est programsorozatának vendége volt.

Dr. Gelencsér András Ne féljünk a valóságtól! címmel tartott előadást, majd a vegyész-légkörkutató Cseresnyés Péter országgyűlési képviselő, illetve a hallgatóság kérdéseire is válaszolt. Dr. Gelencsér András az előadás címének magyarázatával kezdte, mint mondta:

szembe kell nézni a realitással, az előttünk álló korlátokkal, amelyek mindennapi életünket meghatározzák.

- Sok globális probléma van a világban és az emberiség eddig nem bizonyult túl jó problémamegoldónak – mondta. - A világ szeret az ábrándokban élni, miközben az életünket a valóságban kell élnünk. Az elmúlt 2-3 évtizedben új dimenziója nyílt a létezésnek, a politika globálisan az alternatív valóság fogalmát alkotta meg magának és egybites problémát közvetítenek, utána ehhez keresnek gazdasági érdeket. Ha találnak, akkor látszatmegoldás születik, amivel a valódi problémát nem lehet megoldani.

A nem túl derűs felvezetés után beszélt az éghajlatváltozásról, mely kapcsán az egybites üzenet az, hogy a szén-dioxid okozza a globális felmelegedést. Ez – mint mondta – részben így van, ezért a megoldási javaslat, hogy csökkenteni kell a kibocsátást. Erre született a karbonmentesítés fogalma, azaz a fosszilis energiahordozókat le kell cserélni a megújulókra, és a végpontok is cserére szorulnak.

Cseresnyés Péter: mennyi időnk van még úgy, hogy az alternatív energiaforrások nem adnak megoldást? (Fotó: Gergely Szilárd)

- 2023-ban a világ energiafelhasználásának 97 százaléka arra megy el, hogy működtessük a meglévő infrastruktúrát – folytatta. - A megújuló energia a csodavárás eszköze, a termeléséhez le kell gyártani az eszközöket a rendelkezésre álló, fosszilis alapú infrastruktúrával. A legnagyobb probléma, hogy a globális energiafelhasználás felét kitevő ágazatokban nincs ipari léptékben működő karbonmentes technológia, miközben egyének lázasan számolják a karbonlábnyomukat.

Beszélt az energiatárolásról is.

- A világ jelenlegi teljes villamosenergia tároló kapacitásával 17 percig tudná működtetni a világot – közölte a meglepő adatot. - A napelemek időjárásfüggők, rossz hatékonyságúak. Egyetlen módszer van, amely sikerrel elteszi a nyári napenergiát télre, az a pálinka. Ami pedig a másik csodának nevezett, vízből előállított, úgynevezett zöld hidrogént illeti, háromszor annyi energia kémiai okok miatt a vízből való előállítás, mint földgázból, ezért nem használják. Szóval dekarbonizációról beszélünk, de nem tesszük, mert drága.

A harmadik csodának tartott energia a fúziós, 2050-re ígérik az első erőművet, amely ezen az elven működik. A gond vele, hogy földi körülmények között a gravitáció gyengesége miatt csak tríciummal lehet megtenni, amely a hidrogén egy nagyon ritka radioaktív izotópja. Ebből az anyagból a világon összesen 25 kilogramm áll rendelkezésre.

A közönség kérdéseire is válaszolt a Pannon Egyetem rektora (Fotó: Gergely Szilárd)

Az előadást követően először Cseresnyés Péter tett fel kérdéseket az előadónak, elsőként azt, hogy mennyi időnk van még úgy, hogy az alternatív energiaforrások nem adnak megoldást?

- Ha a fogyasztás és a globális energiafelhasználás mértéke nem változik meg, akkor nincs megoldás – jelentette ki dr. Gelencsér András. - A Covid-járvány mutatott az emberiségnek egy másfajta, szerényebb életformát. Ehhez hasonló redukcióval a felesleges energiafelhasználásról le lehetne mondani az életminőség nagyobb mértékű csökkenése nélkül, de ezt az esélyt az emberiség elmulasztotta, mert visszaállt a járvány előtti állapotra.

Arról is szó volt az előadáson, hogy a zöld politika illúziókat kerget, mikor arról beszélnek, hogy szél- vagy napenergiával kiváltjuk az energiafelhasználást, mert az üzemek, technológiák folyamatos energiaellátást igényelnek. Ha nem lesz fosszilis energia, nem lehet legyártani azt a technológiát sem, ami más energiatermeléshez szükséges lenne. A világ pedig 40 éve olajdeficitben van, néhány évtized múlva nehezen lesznek hozzáférhetők a készletek, kevesebben érik el és magasabb áron.

- Nincs olyan, hogy ha nem süt a nap, akkor hazaküldjük az embereket – magyarázta dr. Gelencsér András. - Ezekben a gondolatokban a természettudományos-műszaki oktatás hiányosságai mutatkoznak meg, fogalmuk nincs a valóságról.

Visszajutunk-e az ipari forradalom előtti időszakban néhány évtized múlva, ha az energiatárolást nem tudjuk megoldani? - tette fel kérdést Cseresnyés Péter.

- Oda már nem tudunk visszalépni, elvesztettük erre a képességünket, a modern ember életképtelen – magamat is beleértve – mondta az előadó. - A mai társadalmat kellene működőképesnek megtartani szerényebben, hogy ne omoljon össze a rendszer. Ha szétesik a társadalom, akkor reménytelen a jövő. A következő generációknak bizonyosan szűkösebbek lesznek az életfeltételei.