Amikor délben megkondulnak a harangok...

(Fotó: Getty Images)

1456. július 22-én megsemmisítő vereséget mértek a törökökre a magyarok Nándorfehérvárnál. Az Országgyűlés ezt a napot 2011-ben nyilvánította emléknappá, ennek apropóján idézzük fel a déli harangszó üzenetét.

Az ambiciózus Mehmed szultán éppen csak elfoglalta Konstantinápolyt, három évvel később már a magyarok ellen indult seregeivel, hogy ezt a térséget is az uralma alá vonja.

A pápa, III. Callixtus keresztes hadjáratot hirdetett, június 29-én kiadott imabullájában pedig elrendelte, hogy napi háromszori harangszó szólítson imára minden hívőt a kereszténység védelmében. A pápa felhívása szokatlanul nagy visszhangra talált, írja a Magyar Kurír: 1456 nyarán minden eddiginél nagyobb, főként csehekből és németekből álló keresztes had gyülekezett Bécs környékén.

Ők azonban soha nem találkoztak a szultán félelmetes hadával, amelyet még Nándorfehérvárnál megállított Hunyadi János, Magyarország főkapitánya és az itáliai ferences szerzetes, Kapisztrán János, valamint az általuk zsoldosokból, keresztesekből, parasztokból, kézművesekből és szegényekből toborzott sereg.

A csata utolsó napján, július 22-én Hunyadiék súlyos vereséget mértek a szultán csapatára. A jelentős túlerővel szemben aratott diadalt sokan az ima erejének tulajdonították.

A déli harangszó mindennapossá váló gyakorlata rövidesen átértelmeződött, és a köztudatban ma már inkább a győzelem emlékeként él. A pápa később számos más oklevélben is úgy említi a déli harangszót, mint a nándorfehérvári csodáért szóló hálaadást.

Utóda, VI. Sándor a jubileumi szentév közepén, 1500. augusztus 9-én már arról rendelkezett, hogy a harangszó az egész keresztény világban minden délben szólaljon meg, jelezve, hogy a kereszténység védelme, az összetartás minden időben és minden helyen fontos kötelesség.

(Forrás: Magyar Kurír)