300 éve érkeztek Nagykanizsa térségébe a Koblencz környékéről áttelepült németek

(Fotó: Gergely Szilárd)

Ünnepi szentmisén emlékezett meg a megyei német önkormányzat őseik letelepedésének 300-ik évfordulójáról. A homokkomáromi templomban tartott megemlékezésen az 1722-ben Nagykanizsa térségébe áttelepült családok leszármazottai is részt vettek.

A török pusztítás után Nith, Hohl, Runkel, Kuhlich, Noll, Kling, Weier, Lang, Krimel, Schmidt, Mauer és Müller nevű telepesek népesítették be a mai Hosszúvölgyet, Fűzvölgyet és Magyarszentmiklóst, de költöztek közülük Obornakra és Homokkomáromba is. A röghözkötöttség lejárta, vagyis 1744 után néhányak átköltöztek Korpavárra.

Az eseményen Cseresnyés Péter országgyűlési képviselő emlékeztetett, 300 éve elhagyatott falvak és földek, lerombolt várak és városok mutatták egy ország kitartó küzdelmét az iszlám Európát leigázni akaró vágyával szemben. E 150 évig tartó pusztítás újjászületésért kiáltott, hogy feléledjen mindaz a sokszínű és soknyelvű kultúra, amely Szent István óta ékszerként díszítette a nyugati keresztény világot.

(Fotó: Gergely Szilárd)

- Az Önök német-sváb őseinek az újbóli államalapítása, gyümölcsöt termő gyökeret eresztése, melynek köszönhetően benépesültek a kihalt falvak, aranykalásszal teltek a magtárak, és megteremtődött egy modern nemzet lehetősége - mondta Cseresnyés Péter. - Sokféle nyelven szólt a dal, sok hagyomány ülte az ünnepeit ezerféle ékes viseletben, és számos eltérő szokás keretezte a mindennapok világát. 
De egyvalami közös volt már akkor is: a szorgalom és a szaktudással felvértezett munkaszeretet, a keresztény hitre és erkölcsre épülő kultúra, mely ezt a hazát kívánta építeni nemzetiségek és családok sokaságának gyarapodása révén.

Az országgyűlési képviselő szerint egy nemzet akkor képes évezredes jövőt álmodni, értékeket teremteni és fenntartani, ha közös alapon, közös erkölcsi talapzaton állva alkotja meg önmagát és kereteit.