A magyarságban megvan a kellő erő és elszántság

A Trianoni Emlékparkban kapott helyet a lélekharang (Fotó: Zalakocka)

Szombaton tartották a trianoni megemlékezést a településen, melynek keretében az újonnan állított harangot is felavatták. A Trianoni Emlékparkban kapott helyet a harang, mely sokak összefogásának, helyieknek és a határainkon túliaknak egyaránt köszönhető.

A fa harangoszlop és rajta a lélekharang állítását Soós László helyi önkormányzati képviselő kezdeményezte, hogy legyen egy harang Tófejen, mely az első világháborúban elesett apák és fiúk lelki üdvéért, valamint a trianoni békediktátum miatt szétszakított ország határainak túloldalán rekedt magyar testvérekért szól. Az oszlopot nemrég Kászoni Attila erdélyi fafaragó készítette el, a harangot szintén erdélyi mesterek öntötték.

A megemlékezésen ünnepi beszédet Cseresnyés Péter, a térség országgyűlési képviselője mondott. A politikus felidézte, hogy a magyar országgyűlés 2010-ben június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Tette ezt azért, hogy a nemzettragédiaként megélt 1920-as békediktátum utáni széttagoltságot megszüntesse a lelkekben és megerősítse, kinyilvánítsa az összetartozás hitvallását és erejét.

Cseresnyés Péter szerint június negyedikét akár gyásznappá is lehetne nyilvánítani (Fotó: Zalakocka)

- Az 1920-as békediktátum kapcsán elsőre nem a nemzet összetartozása, hanem a nemzet szétszaggatása szokott eszünkbe jutni – fogalmazott Cseresnyés Péter. - Éppen ezért volt szükség arra, hogy elszakított nemzetrészeink tagjainak, a határainkon kívül élő nemzettestvéreinknek felmutassuk, ők is hozzánk, a magyar nemzethez tartoznak, annak szerves részei. Igen, ezért kell a mai napon az összefogásra fókuszálni, mert a történelemórákon, vagy olvasmányainkból megtudhattuk milyen következményei voltak a Trianoni kastélyban megnyilvánuló mohóságnak, a tudatlanságnak, a nemtörődömségnek, a bosszúvágynak, az emberi ostobaságnak.

Kászoni Attila és Soós László leplezték le a harangot (Fotó: Zalakocka)

Kitért a képviselő a békediktátum okozta veszteségekre és annak következményeire, melyek miatt - mint mondta - akár gyásznappá is lehetne nyilvánítani június negyedikét.

- De mi nem azt akartuk, hogy csak a tragédiára emlékezzünk – folytatta. - Hanem azt is szerettük volna, szeretnénk elérni, hogy hálát adva a Gondviselőnek ma azt is ünnepelhessük, hogy az elmúlt évszázadban mi, magyarok bebizonyítottuk, hogy nemzeti összetartozásunk erősebb, mint azon erők, amelyek szétszakítani akartak bennünket. Azt is ünnepeljük, hogy a magyarságban megvan a kellő erő és elszántság, hogy a XXI. században többé ne legyen áldozata Trianonnak. A mai napon történő emlékezést és ünneplést a nemzeti tudatosság kapcsolja össze, a bennük rejlő feszültséget a jövőbe vetett hit és az élni akarás oldja fel.

Ezután Soós László és Kászoni Attila leplezték le a harangot, majd azt Bognár István plébános áldotta meg. Az ünnepség koszorúzással ért véget.