1956 hőseire emlékeztek Nagykanizsán

A Deák téren zászlófelvonással kezdődött a megemlékezés, majd az 56-os emlékkertben helyezték el koszorúikat a résztvevők (Fotó: Gergely Szilárd)

„Mert 67 éve ezen az októberi napon léteztek a bátrak, kiálltak az igazak, akik szabaddá és nyitottá tették a jövőt. Ez az abszolút pont, ez az abszolút igazság pillanata. Nincs lejjebb, mert nincs és nem lehet más érdek, mint a haza.”

Balogh László, Nagykanizsa polgármestere fogalmazta meg a fenti mondatot az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján megtartott városi ünnepségen, mely a Deák téren kezdődött zászlófelvonással, majd az '56-os emlékkertben a résztvevők helyezték el koszorúikat, köztük Cseresnyés Péter, Nagykanizsa és térsége országgyűlési képviselője. A Medgyaszay Házban folytatódott az emlékezés a polgármester beszédével.

- Történelmünk három álom fogantatása és gyötrelmes valósággá válása; magyar történetünk három álom kibontakozása: Egy ezredéve szent királyunk akaratából egy keresztény állam, a magyar állam született; 175 éve, március 15-én a pesti ifjak bátorságából egy nemzet, a magyar nemzet lépett a fénybe; 67 éve, október 23-án egy nép lelkében egy dávidi vágy fogant, a független Magyarország szabadsága. Három álom, három kibontakozás; három pillér, mely a létünk gerincét tartja és benső szabadságunkat szavatolja. Mi István vagyunk, az akarat; mi a 48-asok vagyunk, a nemzet; de legfőképp, mi 56-osok vagyunk, a szabadság. Államhatárokon átívelve, Trianont felfüggesztve, a Júdás-kommunistákat félretéve, a ruszkikat hazaküldve ott és akkor újjászületett az 1000 éves magyar nemzet szabadsága. 

Balogh László: szemben a puskával, a bitófa árnyékával és az ÁVH körömszaggató fájdalmával könnyűnek találtatott minden, mi nem a nemzet szabadsága (Fotó: Gergely Szilárd)

Majd úgy folytatta: gyötrelmes áldozatot hoztak meg 67 éve az apáink, a pesti srácok és az ő anyáik, ezt hozta meg a 453 bitófára juttatott mártír, a 20 000 kilakoltatott, a 13 000 internált, a 26 000 bebörtönzött, a 200 000 disszidens, a számtalan sortűz-áldozat, harci cselekmény általi hős és kettétört sorsú áldozat. És ezt az áldozatot hozta meg a magyar szabadságért Skerlák Józsefné, Ungor Károly, Balázs László – a három ártatlan kanizsai; ezt hozta meg a börtönt kapott Orbán Nándor, Hulesch Béla, Lékai Gyula, Gőgös Ferenc, Rimai Béla, Paizs Ferenc, Solti Jenő, Üveges Lajos és a kirúgott Csitt-es diákok! 

- Nem fotel-siserehadként harcoltak a közösségi média felületén, üres parkolóért a belváros peremén, nem új ruháért, sajtért, hanem a magyar függetlenségért és a szabadságért - jelezte. - Mert az nem adatik meg magától, azt nem ajándékba adják. Aki nem küzd meg önmagáért, nem harcolja ki az igazát, a szabadságát, aki nem emlékezik a hőseire, annak jussa és sorsa csak a mozdulatlan, kizökkent idő kárhozata. De mi most István vagyunk, az akarat; mi most a 48-asok vagyunk, a nemzet; de legfőképp, mi most az 56-osok vagyunk, a szabadság. Ma szabaddá lehetünk a múlttal, az ezredéves álommal; ma emberré válhatunk a vadságban, bátorrá a gyávaságban. Mert 67 éve ezen az októberi napon léteztek a bátrak, kiálltak az igazak, akik szabaddá és nyitottá tették a jövőt. Ez az abszolút pont, ez az abszolút igazság pillanata. Nincs lejjebb, mert nincs és nem lehet más érdek, mint a haza. Ha feladjuk a nemzeti keretet, ha feladjuk a magyar történelmet, akkor elpárolog a szabadság és annak örök hite, mert mi vagyunk a nagy Európa.

Az Imre Sándor Szeretetszínház Törött szárnyú madár című emlékműsorát, Bartokos Tamás rendezte (Fotó: Gergely Szilárd)

Ezután a műsorban az 5 esztendős Gergely Zsigmond énekelte el a Magyarország az én kedves szép hazám című dalt, majd az Imre Sándor Szeretetszínház előadását láthatta a közönség.

A délelőtti megemlékezés mellett délután Őszvilág címmel Utassy József irodalmi emlékműsorra kerül sor az 1956-os évfordulón a Honvéd Kaszinóban, 18 órakor pedig fáklyás emlékező sétát tartanak.