Bemutatták Mohai V. Lajos új könyvét

Balogh László polgármester tartotta a laudációt, mellette az asztalnál, balról: Mohai V. Lajos író, Szemes Péter irodalomtörténész, műkritikus és Antal Gergő, a Honvéd Kaszinó munkatársa (Fotó: Zalakocka)

A Honvéd Kaszinó tükörtermében mutatták be a nagykanizsai származású Mohai V. Lajos író A kanizsai Hidegház - Befejezetlen kézirat című könyvét.

Mohai (eredetileg Venszl) Lajos 1956-ban Nagykanizsán született, itt érettségizett 1974-ben a Vegyipari Technikumban. Aztán az ELTE bölcsész hallgatója és Eötvös-kollégista is volt. 1989-ben lett bölcsészdoktor. Író, költő, irodalomtörténész, esszéíró, aki 2018-ban József Attila-díjat, 2019-ben „Nagykanizsa Megyei Jogú Város Címere” Emlékplakett kitüntetést is kapott.

- Évtizedek óta készült egy regényvallomásnak nevezett nagy próza, „A kanizsai Hidegház” megírására. S lám most itt van az első kötete, s jön a többi, mert ez befejezhetetlen kézirat - mondta laudációjában Balogh László polgármester. - Az ő hűsége felnevelő szülővárosához: példa, szimbólum, mérce! A város és a városlakók dicsérete is ez a mű. Egy letűnt világról szól, de a patrióta szeretet a mában állít Kanizsának míves „szavakból katedrálist”. Így lehet Kanizsa maga a mindenség. S így válik Mohai V. Lajos a legkiválóbb kanizsai koszorús költőnkké-írónkká. S a kultúra az, ami igazán otthonunkká teszi a szülőföldünket-lakóhelyünket. Jelentem, ezen könyv által felkerült Kanizsa a magyar szépirodalom térképére - valószínűleg világítótoronyként.

Hozzátette: egyszerű emberek sokasága jelenik meg a műben a II. világháború utáni időkből - fuvarosok, szenesek, szódások, sörösök, katonák, olajosok és családtagok. Mohai visszatér oda, ahonnan elindult, s a gyermekkor helye mindent eldöntött. Sok szép szimbóluma van gyermekkorának, például a vadkörtefája, a Rózsa utca minden monumentuma, „amely az éden gyümölcse marad”…

- De hiszek abban, hogy Mohai sokszori „Hidegház”-i szembesülése a halállal egy valódibb életet eredményezhet, s a haláltól való rettegés legyőzhető, ha a halálfélelem nem is iktatható ki az életünkből - folytatta a városvezető. - Ha őszintén szembenézünk saját halandóságunkkal, rádöbbenhetünk arra, hogy semmi sem fontosabb az életben, mint a szeretteinkkel való őszinte párbeszéd - még ha az sokszor az emlékek szintjén is történik. Számomra ezt viszi tovább az öröklétezésben való hit. A halál az Isten nélküli lét. A földi élet a nagy lehetőség arra, hogy átmenjünk a halálból az életbe: az Isten nélküli állapotból a vele való közösségbe.