Balogh László polgármester tartotta a laudációt, mellette az asztalnál, balról: Mohai V. Lajos író, Szemes Péter irodalomtörténész, műkritikus és Antal Gergő, a Honvéd Kaszinó munkatársa (Fotó: Zalakocka)
A Honvéd Kaszinó tükörtermében mutatták be a nagykanizsai származású Mohai V. Lajos író A kanizsai Hidegház - Befejezetlen kézirat című könyvét.
Mohai (eredetileg Venszl) Lajos 1956-ban Nagykanizsán született, itt érettségizett 1974-ben a Vegyipari Technikumban. Aztán az ELTE bölcsész hallgatója és Eötvös-kollégista is volt. 1989-ben lett bölcsészdoktor. Író, költő, irodalomtörténész, esszéíró, aki 2018-ban József Attila-díjat, 2019-ben „Nagykanizsa Megyei Jogú Város Címere” Emlékplakett kitüntetést is kapott.
- Évtizedek óta készült egy regényvallomásnak nevezett nagy próza, „A kanizsai Hidegház” megírására. S lám most itt van az első kötete, s jön a többi, mert ez befejezhetetlen kézirat - mondta laudációjában Balogh László polgármester. - Az ő hűsége felnevelő szülővárosához: példa, szimbólum, mérce! A város és a városlakók dicsérete is ez a mű. Egy letűnt világról szól, de a patrióta szeretet a mában állít Kanizsának míves „szavakból katedrálist”. Így lehet Kanizsa maga a mindenség. S így válik Mohai V. Lajos a legkiválóbb kanizsai koszorús költőnkké-írónkká. S a kultúra az, ami igazán otthonunkká teszi a szülőföldünket-lakóhelyünket. Jelentem, ezen könyv által felkerült Kanizsa a magyar szépirodalom térképére - valószínűleg világítótoronyként.
Hozzátette: egyszerű emberek sokasága jelenik meg a műben a II. világháború utáni időkből - fuvarosok, szenesek, szódások, sörösök, katonák, olajosok és családtagok. Mohai visszatér oda, ahonnan elindult, s a gyermekkor helye mindent eldöntött. Sok szép szimbóluma van gyermekkorának, például a vadkörtefája, a Rózsa utca minden monumentuma, „amely az éden gyümölcse marad”…
- De hiszek abban, hogy Mohai sokszori „Hidegház”-i szembesülése a halállal egy valódibb életet eredményezhet, s a haláltól való rettegés legyőzhető, ha a halálfélelem nem is iktatható ki az életünkből - folytatta a városvezető. - Ha őszintén szembenézünk saját halandóságunkkal, rádöbbenhetünk arra, hogy semmi sem fontosabb az életben, mint a szeretteinkkel való őszinte párbeszéd - még ha az sokszor az emlékek szintjén is történik. Számomra ezt viszi tovább az öröklétezésben való hit. A halál az Isten nélküli lét. A földi élet a nagy lehetőség arra, hogy átmenjünk a halálból az életbe: az Isten nélküli állapotból a vele való közösségbe.
Zala megyei kórusvezetők és énekesek is rangos elismerést kaptak.
A diákok változatos műsorral léptek színpadra az iskola kulturális bemutatóján, amely nagy sikert aratott a közönség körében.
A fesztivál programja március 14-ig tart, lesz kiállítás, előadás, nőnapi rendezvény, megemlékezés és jubileumi koncert is.
Országos kémiaversenyen bizonyított a nagykanizsai diáklány, különdíjjal ismerték el Rebeka tehetségét.
XIV. Leó pápa a hallgatás és a mértéktartás útjára hív.
Gyanó Szilvia, a nagykanizsai Thúry György Múzeum néprajzosa a farsangi időszak, húshagyó kedd és hamvazószerda jelentőségéről is beszélt.
A tárlat a múzeum mintegy 25 ezer darabos, kéttonnányi üvegnegatív-gyűjteményéből válogat, amelyet az 1920-as évek elején leletmentésként vásároltak fel vidéki műtermektől.
Egy estélyi ruha a hónap műtárgya a Thúry György Múzeumban.
Földműves családból indult Békésről, de életútja a magyar szellemi élet egyik legfontosabb alakjává emelte: könyvesboltos, kiadóalapító, szervező, közösségépítő és – sokak számára – erkölcsi iránytű volt.
A település közössége Jókai Mór műve zenés színházi formában láthatta a Monostori Erődben.
Fenyő Miklós a magyar könnyűzene megkerülhetetlen alakja volt, akinek dalai generációkat kötöttek össze.
A kiállítás nemcsak az alkotók művészettörténeti jelentőségét emeli ki, hanem emberi sorsokat mutat be: Faragó optimizmusát és Sass vívódásait.
Az eseményen átadták „A Letenyei Kultúra Mecénása” díjat is.
A kultúra összeköt, kapaszkodót ad, és képes közösséget teremteni akkor is, amikor a világ körülöttünk bizonytalanná válik.