Elhunyt Törőcsik Mari, a nemzet színésze

(A kép forrása: MTI/Zih Zsolt)

A Kossuth-nagydíjas, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színésznőt életének 86. évében, hosszas betegség után pénteken hajnalban érte a halál. A Nemzeti Színház saját halottjának tekinti.

Törőcsik Mari személyében a magyar színházművészet pótolhatatlan egyéniségét gyászoljuk – hangsúlyozza a Nemzeti Színház közleménye.

„Törőcsik Mari számára a színház jelentette az életet. Amikor 2009-ben a klinikai halál állapotából visszatért, régi barátja, az orosz rendező, Anatolij Vasziljev „visszarendezte” az életbe Kaposváron A naphosszat a fákon című előadásban. Később is betegeskedett, sokszor gyenge volt, ám amikor a színpadra lépett, elképedve figyeltük azt az erőt, tartást, energiát, amit a szerepén keresztül mutatott. Igen, kivirult, eleven lett. Nyoma sem volt a gyengeségnek. Csodáltuk, irigyeltük: honnan van ebben a beteg és törékeny testben az az erő, amit a színpadra lépve mozgósít. Magányosan élt férje, Maár Gyula halála óta. Tudtuk, hogy a színház adott neki erőt az élethez. Az, hogy van dolga, feladata” – olvasható a Nemzeti Színház közleményében.

Törőcsik Mari, Makk Károly és Darvas Lili a 1971-es cannes-i filmfesztiválon (Fotó: MTI, a kép forrása: zacc.cafeblog.hu)

Pályafutása alatt számtalan emlékezetes filmes és színházi szerepet játszott, alakításait több tucat díjjal ismerték el világszerte, a cannes-i és a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon is elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat.

„A lényeg, hogy te tudjál szeretni”, ez volt Törőcsik Mari hitvallása. „Tudjátok, én képtelen vagyok szeretet nélkül élni. Minden áldott nap, amikor felkelek, arra gondolok, hogy mennyire csodálatos dolog az a rengeteg szeretet, amely engem körülvesz.”

Az ország egyik legismertebb színművésznője, Törőcsik Mari valóban szeretve érezhette magát, mind a szakma, mind pedig a közönség által. Pályafutása során rengeteg díjat és elismerést kapott, a legfontosabbak a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze titulusok, továbbá háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla díj büszke tulajdonosa. Nem utolsó sorban pedig érdemes és kiváló művész, valamint a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 2020-ban a magyar dráma napján a Széchenyi-örökség Okmánya elnevezésű elismerést is átvehette, melyet azok a művészek kapnak, akiknek a magyar nyelv ügyéért való munkásságát és művészi teljesítményét a Széchenyi-család tagjai a Széchenyi-örökséget gazdagító értéknek tartják - írta az MTVA Archívum.

Már kisgyermekkorától kezdve érlelődött benne a gondolat, hogy egy nap színésznő lesz, így 1954-ben el is kezdte tanulmányait a Színművészeti Főiskola operett szakán. Habár az akkori szabályok tiltották, hogy főiskolásokat szerződtessenek, Fábri Zoltán mégis őt választotta Körhinta című – azóta ikonikussá vált - filmjének női főszerepére. Filmbéli partnerével, a korszak közkedvelt és szintén tehetséges színészével, Soós Imrével tökéletes párt alkottak, nevüket egycsapásra megismerte az ország.

A diploma megszerzését követően a színházi és filmes szerepek bőven elárasztották, majd a belföldi ismertség után, 1971-ben nemzetközi hírnevet is szerzett. Makk Károly Szerelem című filmjében nyújtott alakításáért – a másik főszereplővel, Darvas Ivánnal együtt – külön dicséretben részesültek, a film pedig – megosztva ugyan – de elhozta a zsűri díját. Pár évvel később a Déryné hol van? című filmben nyújtott alakítása miatt ugyanezen a fesztiválon megkapta a legjobb színésznőnek járó díjat. A filmet Maár Gyula rendezte, aki nemcsak állandó alkotótársa volt, hanem harmadik férje is. A sokoldalú színésznőt a drámai és vidámabb szerepek mellett zenés műfajban is láthatta a közönség, illetve a szinkronizálás terén is több ízben kipróbálta magát.

Törőcsik Mari mindvégig hálás volt és szerencsésnek tartotta magát élete és pályája alakulása miatt, mindig jó szívvel emlékezett szerepeire, kiváló kollégáira és a felé áradó szeretetre. A közel 65 évig tartó karrierje során több mint 150 filmben és 100 színházi darabban játszott Budapesten és vidéken egyaránt.

(Forrás: hirado.hu)