GenDer-Die-Das

(A kép forrása: Pixabay)

LMBTQ…DK.LMP.PB… A momentum-identitások korát éljük. Szivárványos koalíciók korát. Amikor egyre többen kizárólag saját tömegük által kitöltött térben elfoglalt helyükkel azonosak csupán, azzal is csak addig, amíg meg nem mozdulnak, és amíg a ruha összetartja őket.

E pillanatnyi, saját tömegével azonos lét más kapaszkodókat nem is találhat, csakis a képzeletét felgyújtó társadalommérnöki profétizmussal propagáló eszméket, melyek azt hirdetik neki, hogy az identitását önmaga (az ki is? azonkívül, hogy kitölti a teret…) választhatja meg. Nincs közössége, hite, múltja, hagyománya és reménye, nincs neme, mely őt előzetesen meghatározná, mert akkor elveszejti szabadságát, melyet az Emberi Jogok a megszületésével garantálnak neki már azzal, hogy ő kitölti a tér egy kicsiny darabkáját.

Az ő anyja nem nő, apja nem férfi, mert neki alapvető jogai vannak arra, hogy meghatározza mibenlétét, és amíg ezt megteszi, addig az egyes és kettes szülője, esetleg agender, bigender, genderqeer, harmadik nemű vagy traveszti felmenői testtejjel táplálják, és éppen útjukba eső toalettet választják output igényei kielégítésére. Ez a lét nem horgonyozza le végtelen lehetőségeit a biológiába, mely fogva tartaná és gátolná őt saját teljességgel egyedi és megismételhetetlen egyénisége kibontakozásában, mely még nem tudja mit is jelent és hová vezet, de a (gén)technológia és a jövőteremtő eszmék majd megmondják neki. Idővel. Addig úgy is keresgéli nemét, ideáit, és legfeljebb posztmodern fluid queer-nek, vagyis folyékonyneműnek nevezi permanens forradalom módján formálódó személyét. Hiszen még kialakulatlan.

E lét nem kívánja kötni magát semmilyen már a múltban megfogant emberi teljesítményhez, lett légyen az nemzeti-történelmi tett, találmány, tudás, vagy esetleg alkotás. Mert az elnyomó, és főként fehér európai heteró férfiként tette, amit tett, alkotta, amit alkotott, talált fel, amit feltalált, elfojtva másokban és önmagában, sőt egész népekben és rasszokban a gender-spektrum jelenleg futó 97 (társadalmi) nemének mindegyikét. Ellenben azonosult a holmi-biológia által kínált bináris férfi/nő választék egyikével, attól függően, kék avagy rózsaszín szobát készített elő néki édesanyja és édesapja. Melyre aztán élethivatást épített kínkeservvel. Életút.

Mindez már avítt. Konzervatív, normatív és elnyomó. Családcentrikus, fallogocentrikus, embercentrikus, életcentrikus: megmondó. Mert neki ne mondja meg senki, ne írja elő, ne korlátozza, ne mutasson példát, mert azzal a szabadsága sérül. Valóban. A valamitől-szabadsága.

Ám minden ilyen diskurzus valami miatt mindig mellőzi a valamire-szabadság fogalmi körét. A mit szeretnék tenni a közösségért, barátaimért, családomért, mit alkotni a gyermekeinknek, a jövőnek, mit újragondolni a jelennek, mit megművelni a kertnek? kérdésköreit, melyek a szabadság kibontakozásának a VALAMIRE irányuló mozgásai és késztetései. No és persze nehéz és keserves kérdései és problémái. És amik önmagukban is óriási kihívásai a létezésnek, az egyén világban-való otthonkeresésének, a tehetsége motivált kiteljesítésének, a munkája megtalálásának, a közösségépítésének. A szerelem-család-gyerek triászáról nem is szólva. Emberes kérdések és problémák. Életproblémák.

Csupán éppen ezekre az apróságokra nem ad és nem is kíván választ adni az LMBTQ… És jakobinus tettestársa, szellemi testvére, a DK.LMP.PB.JOBBIK.MSZP.MOMENTUM… kovácsműhelye sem, mely ráépülve e trendi eszme-világmárkára és menő woke azaz megvilágosultak-brendre,  szivárványos identitásnélküliségében, fátyolvékony szellemének múltnélküli sivárságában egyet tud csak kínálni: tagadj mindent, mi volt és van, mert az téged csak korlátoz, leköt, tanulásra kötelez, munkába állít, családra és közösségre csábít. Tagadj mindent, mi hagyomány, történelem, ami nemzet, mert Európa és a világ, Amerika vár rád, ahol az lehetsz, ami lenni akarsz. Tagadj mindent, mi volt és van. Mert mi itt vagyunk és hozzuk magunkkal az időn és történelmen kívüli lesz-t, a tartalmatlan és kiüresített, de legalább sokszínű jövőt. Ennyi!